Pál Juditnak hívnak és kislány koromtól rajongok az állatokért. Mindig volt kutyám, különleges kapcsolat fűzött hozzájuk. Kertes házban nőttem fel, sokan tartottak a szomszédok közül is kutyát. Közülük kettő igen gyakran kiszökött a kerítésen . A  gazdik hangos kiabálására a fülük botját sem mozdították, rohangáltak tovább. De ha én hívtam vissza őket, azonnal hozzám rohantak és gond nélkül be tudtam vezetni a helyükre. Emlékszem a közelben lakott egy német juhász, mindenki rettegett tőle, dühös ugatással ijesztgette a járókelőket. Az iskolából hazajövet megfigyeltem, ahogy közeledtem a házukhoz, ő csendben leült a kapuban és a farkát csóválta. Akkoriban nemigen értettem miért kivételez velem. Igaz, nem féltem tőle, nagyon barátságosnak láttam, gyönyörű barna szemeiből értelem sugárzott. Mint gyerek, félelem nélkül nyúltam be a kerítésen, megsimogattam és ő hagyta.

Szinte soha nem éltem kutya nélkül, velük volt teljes az életem. A kislányom 1 éves korától Hetty nevű újfundlandi kutyánkkal nevelkedett, elválaszthatatlanok voltak. Aztán bekövetkezett a tragédia, Hettynek csontrákja lett és 5 éves korában el kellett engednünk. Lányom sok-sok hónapon át gyászolta, a mai napig szívében él ez a csodálatos lelkű kutya, aki mellett járni tanult és aki életét is feláldozta volna érte. Ekkoriban férkőzött fejembe a gondolat, miért lesz daganatos beteg egy amúgy kiegyensúlyozott, rendkívül intelligens kutya? Már sok éve foglalkozom alternatív gyógymódokkal, mint természetgyógyász. Kutatom a betegségek lelki okait, hiszem, hogy betegségeinket mi teremtjük elfojtott sérüléseink megnyilvánulásaiként. Nagyon sokat tanultam és sok tapasztalatot szereztem ezen a téren.

Igen ám, de mi a helyzet az emberrel együtt élő állatokkal, a kutyákkal, macskákkal? Ők mitől betegszenek meg? Ezek a kérdések foglalkoztattak egyre gyakrabban. Mitől alakulnak ki egyre súlyosabb viselkedési zavarok, félelmek, fóbiák, agressziók hűséges társunkban? Hiszen mi, szerető gazdik igyekszünk megadni nekik mindent: rengeteg szeretetet, simogatást, kényeztetést. Szinte emberként bánunk velük.

Kb. 6-8 évvel ezelőtt megismerkedtem egy homeopata állatorvos doktornővel, aki felvilágosított arról, hogy a velünk élő állatok képesek átvenni a mi lelki problémáinkat és megbetegíteni saját magukat. Ugyanis, ha egy nem domináns kutyának nincs vezére a családban és neki kell ezt a szerepet betöltenie, akkor hatalmas nyomás nehezedik rá. Érzékeli a gazdi lelki gondjait és úgy érzi, ezt is neki kell megoldania. Ha másként nem tudja, akkor megbetegíti magát, agresszív, esetleg félős lesz, vagy megszállottá válhat.

Kutatni kezdtem ezen a területen, hogyan legyek jó falkavezére kutyáimnak? Így akadtam rá Cesar Millan műsorára és a kutyasuttogótól kaptam meg a kérdéseimre a választ. Emlékszem, lenyűgözött az a hihetetlen nyugodt, magabiztos, kiegyensúlyozott viselkedés, ahogyan a kutyákkal foglalkozik. Nem tudtam elszakadni a képernyőtől, a létező összes videóját végig néztem, miközben az a bizonyos „AHA” élmény járt át. Minden világossá vált számomra, ráadásul olyan érzéssel, hogy én ezt valahol belül már tudtam, csak most vált elérhetővé számomra ez a tudás. Azóta elkötelezett híve vagyok Cesarnak, az ő módszerével segítek a kutyáknak megszabadulni a helytelen viselkedéstől, valamint a gazdiknak, hogy felismerjék: mily módon hat az energiájuk kedvencükre.

Részlet Cesar Millan,  A csodálatos kutyadoki című művéből:

 „ Amikor a kutyák életének kiteljesítéséről beszélek, ugyanazt gondolom alatta, ahogyan mi gondolunk saját életünk kiteljesítésére. Vajon boldogok vagyunk? Minden egyes nap a lehető legteljesebb életet éljük? Kiaknázzuk-e képességeinket és hasznosítjuk-e a velünk született adottságainkat? Nos, ugyanez a helyzet a kutyákkal kapcsolatban is. Egy kutya élete akkor teljes, amikor stressz-mentesen élhet egy falkában, ahol a falkavezér irányítása alatt biztonságban érezheti magát. Egy kutya akkor elégedett, amikor megfelelő és gyakori testmozgásban van része és érzi, hogy valamilyen módon meg kell dolgoznia a táplálékért és a vízért. Egy kutya akkor elégedett, amikor vezetőjére bízhatja az életét meghatározó szabályok, határok és korlátok kijelölésével. A kutyák imádják a rendszert, a rítust és a következetességet. Ugyanígy szeretik az új élményeket, a felfedezés lehetőségét, különösen, amikor érzik, hogy megbízható kapocs fűzi őket a vezérhez.

 A kutyák sokféleképpen teljesítik ki az életünket. Magányunkat enyhítik, amikor az emberi társaság hiányát pótolják. Elkísérnek reggeli sétáinkon. Magunkhoz ölelhetjük élő, puha, meleg testüket. Szolgálhatnak ébresztőóraként, riasztóként, vagy őrszemként. Versenyeken pénzt nyernek nekünk. Nem kérjük őket, mégis megteszik. Ők viszont nem tudják elmondani nekünk, mik az ő igényeik. Azáltal, hogy megadjuk nekik ezeket az egyszerű dolgokat, mint a testmozgás, fegyelem és a szeretet (ebben a sorrendben! ), máris eleget teszünk azért, hogy kifejezhessük hálánkat mindazért, amit tőlük kapunk.”

Cesar kutyapszichológiája bizony elgondolkodtató. A kutyatartást, úgy hiszem, teljesen új alapokra kell helyezni! Könyvének sokkal mélyebb mondanivalója van, mint azt első olvasásra gondolnánk.

Miről is van szó tulajdonképpen?

Az emberiség a civilizálódás során teljesen elszakadt a természettől. Azt gondolta, hogy a betonkolosszusokban, a technika csodáival körülvéve elszakadhat az Anyatermészettől. Mi emberek agresszívvá váltunk, uralni akartuk a bolygót. Aztán egyre inkább valamiféle hiány kúszott be az életünkbe, melyen talán –úgy gondoljuk- egy kis állat jelenléte enyhíthet. Egy cseppnyi természet. Így aztán egyre többen fordulunk az állatvilág felé, fogadunk otthonunkba kisebb-nagyobb szőrgombócot, velük igyekezvén a keletkezett űrt betölteni. Ezzel semmi baj nincs is. Azzal viszont igen, hogy a magunkhoz vett állatot birtokoljuk, cseppet sem törődünk azzal, hogy ő milyen életre vágyik, hiszen azt gondoljuk, hogy majd mi tudjuk, hogy neki mi a jó. Fogalmunk sincs arról, milyen életmód rögzült fejlődésük során a génjeikbe, de őszintén szólva, úgy tűnik, ez nem is érdekel bennünket. Talán majd csak akkor, amikor megjelennek a kutyánál a súlyos viselkedési zavarok, fóbiák, agresszió, vagy pedig súlyos, nehezen gyógyítható betegségek. Akkor pedig értetlenkedünk, hogy történhetett ez meg, hiszen mi mindent megtettünk! Ma már én is pontosan látom, hol-mikor hibáztam kutyáim nevelése során, miért lett az egyikük (talán pont a szívemhez legközelebb álló) halálos beteg, majd az ő elvesztése után miért vált szorongóvá és megszállottá a másik két kutyám. Csak szerettem őket, ahogyan a családom többi tagját és nem vettem tudomást kutyavágyaikról.

Életem során mindig azon a területen voltam a leghitelesebb segítő, amelyet magam is átéltem, megtapasztaltam. Jó ideje már, hogy az önismeret útját járom, tudom, hogy a világ, amelyben élek, engem tükröz. Cesar Millan is pontosan ezt tanítja, segít rávilágítani, hogy saját energiánk hogyan hat kutyánkra, mit tükröz nekünk kedvencük viselkedése. Bizony sokszor olyan dologra mutathat rá, amellyel nem szívesen szembesülünk. Mégis szilárdan hiszem, hogy ha van bátorságunk kutyánkon keresztül szembenézni önmagunkkal, olyan dolgokon változtathatunk, ami mindenképpen boldogabb, kiegyensúlyozottabb emberré tesz bennünket.

Az alternatív humán pszichológiában nagy rutinra tettem szert, de a kutya pszichológiát Cesartól tanultam és alkalmazom terápiás módszerét a hozzám forduló gazdik jó falkavezérré segítésében.

Célom, hogy minél többen felismerjék, hogy mi emberek vagyunk felelősek kedvencünk egészségéért, a mi dolgunk őket megérteni és azt a kommunikációt folytatni, amelyet ők is értenek.

Mindazonáltal, hogy meg tanulunk falkavezérré válni, nem csak kutyánkon segítünk, hanem saját magunkon is. Hiszem, hogy ezzel a módszerrel saját életünket is teljesebbé, harmonikusabbá és boldogabbá tehetjük.